Oldalak

2019. augusztus 5., hétfő

Póth Rebeka: Kakaó

Grafika: Póth Rebeka



Bement a kávézóba, és mint mindenki, ő is kapott azokból az apró, fémnyélre erősített táblácskákból. Rajta sorszám volt, 13-as.
Körbepillantott. Olyan, mintha valami árverésen lett volna, csak a számok az asztallapon feküdtek, nyílt kártyákkal.

Ránézett a 26-osra, a ráérős 8-asra, a vidám 11-esre és 12-esre, akik együtt érkeztek, biztosan már egy jó előre leegyeztetett találkozóra. Fiatal várandós nők, koffeinmentes kávéval. Mindegyikükben volt valami közös: honvágy.

Kiskorukban így várakozhattak, hogy anya-apa elkészítse nekik a reggeli tejet, tejeskávét, kakaót...
Kakaót!
Szinte felujjongott, olyan egyértelmű bizonyossággal tudta, hogy mást nem is kérhetne, csak azt. De mikor az órájára pillantott, rájött, hogy nagy késében van. Sürgetve nézett az előtte lévő számokra. Lassan, nagyon lassan fogytak...
Nagy sokára meghallotta a 13-ast. Odasietett a pulthoz, és ezt mondta:
− Egy kakaót, legyen szíves!
A fiatal lány leplezetlen csodálkozással nézett rá, a szeme végigsiklott a fehér alapon halványkék mintás nyakkendőn, a drága öltönyön, a gondosan borotvált arcon.
− Ez egy újhullámos kávézó, uram, itt kakaót nem szolgálunk fel, habár...
A férfi ingerülten szakította félbe: − Ha kávébabjuk van, akkor kakaóbabnak is kell, hogy legyen. Mégis miféle kávézó
a maguké, hogy még kakaóbabot sem tartanak? Ahol új hullám van, ott régi hullámnak is kell lenni.
− Most kísérletezünk egy új, kakaó aromájú kávéval, abból éppen tudok önnek csinálni. Kérem, itt várjon, megkérdezem
a baristánktól, van-e elég alapanyag.
Ezzel a lány villámgyorsan eltűnt egy zsákokkal teli belső helyiségben.
Már vagy tíz perc is eltelt, és a férfi magában azon mérgelődött, hogy megéri-e egyáltalán ez az egész ügy, mire megjelent a lány, kezében egy kedves, virágmintás alumíniumbögrével. A kakaó tetején boldogan pukkadtak ki a szivárványos buborékok, még egy kis tejszínhab-sziget is lebegett a felszínen.
A férfi ettől nagyon ideges lett: − Miért ilyen bögrében hozta, tündérke? Sietek, elvinném. Ugye nem képzeli, hogy
ezzel a kezemben hajtok végig a városon?
− Csak arra gondoltam, hogy a nosztalgia miatt... hogy jobban megy az italhoz, hogy... − a lány abbahagyta a hebegést, és egy hirtelen, de ügyes mozdulattal átöntötte a kakaót egy papírpohárba, tetőt nyomott rá, és előretolta.
− A kakaója, uram. 750 forint lesz.
A férfi kotorászott az öltönyzsebében, hanyagul odadobta a pénzt, nem várta meg a visszajárót, hanem köszönés nélkül kiviharzott a kávézóból. A fejében visszhangot vert ez a szó: nosztalgia.
Persze rögtön pirosat kapott, mint ahogy ez lenni szokott, ha igazán siet az ember.
Megállt, és végre belekortyolt az italba.
Csodálatos volt... Ízlelgette, aztán nagy, mohó kortyokkal itta.
Közben zöld lett. Meglódult a forgalom, mellette egy biciklis hajtott el szitkozódva, és ő ijedtében ugrott egyet, a kakaó pedig felfröccsent a nyakkendőre.
A meetingre a pohárral érkezett, maga mellé tette az asztalra azzal az elhatározással, hogy az utolsó kortyot a végén issza meg, mintegy jutalomként, hogy kibírta ezt az egészet.
Feszengett. Merengett. Mindenütt volt, csak ott nem. De senki nem vett észre semmit, mert ők sem voltak ott. Egyvalaki beszélt, ők pedig bólogattak.
Ahogy a meetingnek vége lett, és kisiettek a teremből, egy kolléganője szorosan és bizalmasan odasúgta neki:
− Egy folt van a nyakkendődön, Jánosom! Mit kapsz a feleségedtől, ha meglátja? − és kuncogva tovább sietett.
Otthon bűnbánóan ült asztalhoz. Persze a felesége észrevette, miért is ne vette volna észre.
− De hát itthon is van kakaó. Miért nem szóltál, édes?
− Nem tudom... azt a gyerekeknek vetted− dörmögte sótlanul.
Nehezen aludt el.
Reggel kitámolygott a konyhába, felesége már fönt volt, és épp uzsonnát csomagolt a gyerekeknek.
Egy bögre volt kikészítve az asztalra, az ő helyére, benne kakaó.
Ránézett a feleségére, ő pedig vissza, és ezt mondta: − Ne nekem köszönd, nem én voltam.
Csodálkozva nézett a kislányra. Nem tudta, mit mondjon.
A kislány csak nevetett.
− Ha akarod, minden reggel csinálok neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése