azt álmodtam Mátyás király udvarában vagyok
odakerültem középre mint egy videó-játékban a főhős
nézegettem magam a korabeli sötétzöld színű ruhában
mindenhol kő: a padló a fal az ablakpárkány a kandalló
csillárokon gyertya égett villanykörte helyett
az asztalok fából készült súlyos deszkáknak tűntek
talán tél volt olyan hideg-féle a kastélyterem
bár a videó-játékokban nincsenek évszakok
azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok
videó-játékomban jobbra ültek a nemes urak
zsíros szájuk sültkacsát harapott
sovány ebeknek dobáltak csontokat
előre haladva ott ugrált Tibrilli a bolond
bolondsipkája kócos fején derűsen fityegett
rámkacsintott három aranytallért kaptam tőle
bár a videójáték-pénz máshol nem ér semmit se
azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok
épp körbenéztem ekkor rontott be a török
ezüst szablyával vágták az udvaroncokat vér fröcsögött
Tibrilli hatalmas tudós-könyveket menekített az asztalról
az asszonyok rémülten futkostak keresztül-kasul
én tudtam egyedül videó-játékosan karatézni
letaroltam tizenöt ellenséget a bal felső sarok mutatta
bár a videó-játékokban nem hal meg senki igazából
azt álmodtam hogy Mátyás király udvarában vagyok
szépen kitüntettek hős cselekedetemért hogy megvédtem az udvart
egy pillanatra Kinizsi Pál dicsfényét is leköröztem
mert most a videó-játék kijelzőm sok aranyat mutat
de nincs következő szint ebben a mesében
mindenki dolgára megy a király aludni tér
én állok csak középen egymagam tétlenül
bár a videó-játékokban simán minden újrakezdhető
 |
| Illusztráció: Ábrai Barnabás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése