2018. május 15., kedd

Horváth Emma és Békés Márta: Héderű



Ami a szívemen…
Sok helyen vannak háborúk. Ok nélkül gyilkolják egymást, ártatlanok ezrei halnak meg, mert két ország nem tud ellenni egymás mellett.
Nemcsak most, de régen is rengeteget háborúztak az emberek. Akkor talán a honfoglalások miatt. Harcoltak a területek elfoglalásáért, így egyre nagyobb birodalmakat hoztak létre.
Viszont ami engem ennél is jobban aggaszt, az a töri. Mármint maga a tantárgy. Honfoglalás ide vagy oda, ha nagy leszek, feltalálok egy időgépet, visszamegyek az időben az első háborúig, és lebeszélem őket a harcokról. Azért nekik is gondolniuk kellett volna ránk, az utókorra, hiszen annyira még ők sem lehettek szívtelenek, hogy ne értsék meg a lényeget: amíg ők öldösik egymást, addig azt valaki leírja, és kétezer évvel ezek után mi ezt akaratunk ellenére tanuljuk meg! Vagy ha még így sem hagyják abba, akkor majd teszek róla, hogy nekik kelljen megtanulniuk ezt a sok háborút! És akkor talán el sem kezdik, így béke lehet a földön!
Csak egy icurka-picurka gond van. Nincs időgépem.
Horváth Emma 5.b

Horváth Emma (5.b) illusztrációja


Békés Márta
Héderű

Az iskolában tilos minden lövöldözős
gépes játék, még a minecraft is.
A Tünde néni szerint
nem kéne, hogy a szüleink
játékfegyvert vegyenek nekünk.
Ha nem kapnánk játékfegyvert,
nagykorunkban nem akarnánk háborút.
Az öcsém 5 éves koráig
nem is kapott se puskát, se pisztolyt,
pedig nagyon hisztizett érte.
Akkor az ujjával lövöldözött.
Aztán apu megsajnálta,
de az is lehet, hogy csak nem akarta,
hogy azt higgyék,
nem telik nekünk fegyverre,
úgyhogy kapott öcsi
egy játék kardot.
Nem műanyag bóvlit,
hanem igényes kidolgozású
fakardot.
A szemöldökén most is van
egy kis folytonossági hiány,
senki sem látta,
mikor dőlt a kardjába,
csak az ordításra figyeltünk fel.
Szegény egy hétig csak sakkozhatott.
Ott aztán kiélhette
a kegyetlen hajlamait.
            *
A nagybátyám volt katona,
és szokott mesélni,
milyen volt a seregben.
Elég vicces sztorikat tol.
Apu ilyenkor visszahúzódik
a hatdioptriás szemüvege mögé,
ami megmentette őt a besorozástól.
            *
Apu szerint a háborút
a játékba és a sportba kell száműzni.
Bár ő személy szerint
a békés játékokat szereti.
Például legóvárakat épít az öcsivel.
De az öcsi a végén
lerombolja az egészet,
és vigyorog,
és lövöldözős hangokat ad ki magából.
*
A nagymamám szerint
a fiúknak a vérében van
a pusztítás.
Kivéve aput.
Bár azért az apu is
szereti a Trónok harcát.
De az anyu nem engedi
nézni nekünk.
Ő mindent utál,
ami brutál.
            *
Az iskolában azt tanuljuk,
hogy a béke milyen fontos,
de a töri könyvünk tele van
háborúval,
és meg kell tanulni
az összes csata évszámát,
ha győztünk,
ha nem.
Ha kicsavarnánk a töri könyvet,
csöpögne belőle a vér.
Meg is ünnepeljük,
még a vesztes ütközeteket is.
Akkor mit papolnak a békéről?
Mért nem tanuljuk azt,
hogy mi volt a divat,
hogy főzték a lekvárt,
meg hogy milyenek voltak a hétköznapok?
A fiúk szerint dög unalmas
lenne úgy a töri.
Lehet, hogy a férfiak
csak unaloműzésből háborúznak?
Még a szó is undorító:
HÁBORÚÚÚÚÚ brrrrr ☹️
Mennyivel szebb az,
hogy HÉ! DERŰ! 😃

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése