2016. május 18., szerda

Kiss Vivien: Jégpalota – Csík Mónika: Régimódi mesehős





Álmomban furcsa varázslat ért:
áttetsző lett körülöttem minden,
eltűnt az ágyam, a tévém, a lámpám,
egy gyertya fénye táncolt csak mögöttem.

Homályba vetetten, ámulva figyeltem:
hogyan nőnek égig a falak,
s hogy a lépteim zajára táruló ajtók
mögött díszes termek konganak.

A páncélja s a kardja, hercegem –
hajolt földig egy puccos lakáj,
öltse fel, s induljon sietve – mondta –,
lova már felkantározva áll.

A vár előtti selyemfű-tisztáson
parazsat habzsolt az éjsötét paripa,
sörénye tajték, patkója holdszín,
homlokán az égbolt csillaga.

Ébredésig megjövök! – pattantam nyergébe,
szökellt, s már repültünk is tova,
nyomunkban förgeteg, szikraeső,
csak lassan ült el a Tejút pora.





Kiss Vivien, 12 éves


Gyengénlátók Általános Iskolája, Budapest
     Felkészítő pedagógus: Józsáné Éltető Katalin


Csík Mónika, író, költő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése