Oldalak

2016. március 27., vasárnap

Magolcsay Nagy Gábor: HÓGULYA HANNA



 
Baracsi Gabi illusztrációja


Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.
Ma még a felhőn hófolt a pecsét.
Álom, hogy karkosárba gyűlik a rét,
hogy ébereg ez a fényszomjas vidék.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.
Hóbagoly iszik a nyomomból épp,
hógulya hömpölyög át a határon,
Hógulya Hanna az ott, ide látom.

Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért,
de Hanna unja a téli mesét:
leveti sálját és bundakabátját,
könnyü szalagra cseréli a pártát.

Talán még alszom, bár nem tudom miért
itt, a hógulya kihűlt helyén.
Ébred a kökény s a levetett kabát
- trapp ide tüstént, medve barát!

Nézd, nem is alszom, s már tudom is miért:
                               legénytől-lánytól nyüzsög a rét -
sorra rázzák a gyümölcsfákat,
Hanna hajában a barkavasárnap.


Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja




2016. március 24., csütörtök

Mészöly Ágnes: ESŐ



Simonyi Cecília illusztrációja





Eső kopog a párás ablakon
Néhány fázós szó az utcán kinnrekedt
Félálom-szürke, hűvös pocsolyákba
Háborút képzel egy álmos kisgyerek
Buborék huszárok pukkannak halottá
Égből csapódnak a gránát-esőcseppek
Újak bukkannak fel sáros tócsa-mélyből
Aztán visszatűnnek oda, honnan lettek
Síkos, csúszós, latyak, nehéz sár bokáig
Beleálmodhat végtelen meséket
Most azt gondolja, csak egy délután ez
Pedig erre rímel, erre cseng az élet

2016. március 20., vasárnap

Várfalvy Emőke: ÁLOMBUBORÉK

Forgács Szimóna illusztrációja

Öreg, szürke kabát úgy borul a tájra,
Tél puha, de hideg hófelhő gúnyája.
Lógnak rajta foszlott, sűrű, fehér ködök,
elszakadt, a meleg belőle kiszökött.
Tavasz mélyen alszik, színek még a földben,
nem virít a mező harsogó, friss zöldben,
pihennek a magok, Tavasz szenderegve,
tervezi, milyen lesz az év virágtrendje.
Szőrös szerzet sereg, gyomra igen sóvár,
ha felkelnek, vajon rájuk csupa jó vár?
Napsugárujj csikiz: hé, álomszuszékok!
Meleggel illannak álombuborékok.




2016. március 15., kedd

Szabó Imola Julianna: ÁLMODNI MÉG



 
Illusztráció: Fricska Dorka


Milyen szép kék lett a szürke kabátom. Zsebembe bújtatom a tegnapot, hátha holnap már nem keresi senki sem. Elhagyni a szagokat. Házak tompa árnyékát, hegyek távoli ívét a városi zizegésben. Madaraknak fészkelek apró tojást, szivárványba kenek napsütést. Átvakít a házfalon a délelőtt. Ma még kicsit alszom. Ma még van kicsit miért.


A rajzot Lilus készítette :-) 

2016. március 8., kedd

Tóth Ágnes: TINTA-KÉK ÁLOM

Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja


S ahogy rámhull
az álom,
csodálkozva
látom,
hogy tintásüvegek
hajóznak az égen,
illegnek-
billegnek
a szeszélyes
szélben.
Tintakék ködöt
szitálnak
a tájra.
Kék álom
borul
az iskolára.

Alszik a kréta,
Szunnyad a kék tábla,
bóbiskol a tanár 
kék cipőben állva.
sötétkék padokban
álmodik sok gyerek,
csak a csengő éber,
csilingelve nevet.

Leugrik a szegről,
jól megrázza magát,
riasztja álmából
az alvó iskolát.

Ébredezek én is,
és örömmel látom,
milyen szép kék lett
a szürke kabátom!


Szepesi Szűcs Barbara illusztrációja (Kolibri Kiadó)

2016. március 3., csütörtök

Tasi Katalin: AZT A PIZSAMÁMAT

Rippl Renáta illusztrációja


Azt a pizsamámat szeretem a legjobban,

amelyik keresztben csíkos. 

Ha abban bújok ágyba,

olyan vagyok, mint az almás pite:

jó illatú, és körbeleng a melegség. 

Anyu elsimogatja rajtam a csíkokat, 

én meg csak szuszogok, mint a puhára sült alma:

süppedek le, meg föl, 

és várom, 

hogy hulljon rám az álom

mint a

por

cu

kor.



Rippl Renáta illusztrációja (Kolibri Kiadó)

2016. március 2., szerda

ÁLOM-ÉBREDÉS beköszöntő

Lipovszky-Drescher Mária illusztrációja



Két végpont vagy két csomópont a létezés végtelen áramában. Kétféle létállapot. Egymásba érő és egymást átjáró minőségek. Szuperszimbólumok vagy inkább archetipikus alapminőségek. Nyár, ősz, tél, tavasz.

Tavasszal önkéntelenül nyújtózik bennünk valami. Megmozdul a csíra, a magból pedig csoda születik. Honnan tudják a magok, hogy mivé kell válniuk? Melyikük lesz kamilla, pillangóvirág és melyikük tölgyóriás?... Sohasem fogjuk megtudni. De mi magunk összefűzhetjük ujjainkat, egymásba kulcsolódhatunk, egyetlen mezei virágkoszorúba, ahogy itt alább majd a versek. Mi is eljutunk az alvástól, az álomtól az ébredésig, ébrenlétig és a virágzásig. Az utolsó hajtás a másik palánta első levélkéje lesz, és így tovább. Weöres-mester szavaival:



„Hosszú a virágfüzér,
kéztől kézig ér,
valamennyi kézen át
   kezdettől végig ér.”

Fűzzük hát most egybe együtt.

Virágzásban gazdag márciust kívánnak a tavaszvarázsló szerkesztő-padavanok:

Tasi Kata és Hétvári Andrea