2015. november 2., hétfő

Mesehajtogató 6: Dániel András


Illusztráció: Igaz Laura


– Végre itt vagyunk! - hajította a sarokba vakondbőr napernyőjét Tengelici Manka.
– Csak volna nálam a tyúkfa nyelű bolhakorbácsom, adnék azoknak a nyavalyásoknak! – morogta Leghosszabborrú, majd fáradtan lerogyott az egyik bálnaborda támlájú konyhaszékre.
– Snyek lufar dök surbatokvén! – jegyezte meg Manka, miközben szájába tömött néhány porlepte pókbonbont.
– Hogy mit mondtál? – nézett rá idegesen Leghosszabborrú.
– Egy marcipánd közmondást idéztem – mondta teli szájjal a lány. – Sose fagyizz babzsák alján! Ezt jelenti. Derék nagyapám, Turbóveder T. Lahomir szavajárása volt...
– De hiszen ennek semmi értelme nincs! – jajdult fel az orrmutatványos, idegesen piszkálva a desszertkrumplis doboz üvegtetejét.
– A közmondások nem azért vannak, hogy értelmük legyen – vonta meg vállát a lány.
– Desszertkrumplik sem azért, hogy csak nézzük őket! – jegyezte meg halkan Leghosszabborrú.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése