2015. június 14., vasárnap

Hétvári Andrea: Titok-mandala

Baracsi Gabriella illusztrációja
Szádeli, hol jársz?
Szádeli, hol vagy?
Végre jöhetnél, fuss ide holnap,
festeni holdat nem tud akárki,
csöppen a festék, festeni, várni
menj a folyóra, hallgat a holtág,
hallgat a hullám, mert bizonyosság,
ott van a márna, alszik a vízben,
álma a tóban, két foga sincsen.

Szádeli hol van?
Szádeli jön már,
hozta az ősz is, hozta kerek nyár,
fess csak ecsettel, fessed a kőre,
moccan a szárnya, és kis időre
úgy tűnik, éled, villan a csőre.
Hozta kerek nyár, röppen előre,
sorsa öröklét, rebben a szárnya
égszínű kékben – senki se látja –
égszínű kékkel mártja a tollát.
Hajnali füstök festik az orkánt
széllovaikkal, bontja sörényét,
reggeli fénnyel éjszaka szélét,
fürge pirossal megbabonázza,
surran az égen – senki se látja –
szikra a végén, csillan a festék,
hajdani ének,
hajdani esték.

Lobban a líra, villan a hangszer,
elmuzsikálná estig ezerszer,
honnan a szikra, honnan a festék,
mintha gyümölcsét éjszaka ennék.
Éjszaka bomlik, hullik a magja,
jó puha földbe tenni akarja
önmaga tükrét – senki se látja –,
ott szövi fényét fönn a sugárba.
Ott szövi fényét, lebben a szőttes,
fényes aranyból ő ma a győztes,
győztese fénynek, rézszínű nappal,
Szádeli, fessed
szívvel, arannyal!






Illusztráció: Baracsi Gabriella



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése