Kedves Emberek, Gyerekek, Embergyerekek!
(és persze Vakondok, Mókusok, Cinkék, Rigók, Sünök és
mindenki, akihez januárban is eljut majd a postás vagy legalább be tud
kopogtatni háza, odúja, vacka vagy kunyhója ajtaján)
Egyszer volt és többször is. Hogyan is kezdjük? Talán így.
Ismertek minket jól. Néhányan még gyermekkorotokból. Barátok lettünk az esti
kislámpa fényénél, veletek tartottunk a nyaraláson, a tenger és a tó partján,
veletek voltunk, ha várakozni kellett és minket hallgatva hajtottátok álomra
kobakotokat. Bejártátok tájainkat, bebarangoltátok rétjeinket, utcáinkat,
szomorúság-völgyeinket, vidámság-patakjaink üveghegyekenistúl partját. Még olyan
egészen aprócska helyekre is bebújtatok velünk, ami éppen akkora csak, mint egy
mécsvirág kelyhe (és alig fér be rajta egy kétpettyes katica). Eljött a január, és eljött az idő, hogy szárnyainkra vegyünk benneteket. Mert repülni
nemcsak az angyalok, a madarak (vagy a katicák) tudnak, hanem mi, mesék is.
Szárnyaink mindig úgy és mindig oda repítenek benneteket, ahogyan és ahová
repülni szeretnétek. Ahová legtitkosabb álmaitokban vágyódtok. Ezt kaptuk a
téltől és a sötéttől. Ha már uralkodóként trónra léphetnek ezekben a napokban,
hetekben, hát ne maradjon szárnyak és mesék nélkül a világ. Repítünk
benneteket, ahová csak szeretnétek. Reggel, délben, este, éjjel és nappal, hogy
– amíg a kutyatej sárga bozontja apró magokba csomagolva szundít –, szárnyaink
alatt álmodhassatok
egyetlen pity-
pang-
bó-
bi-
tá-
nyit…
Itt a vége, röppenj véle!
Kelt mint fent,
(mert hát eddig sem aludt)
Mindig,
Mindenkor,
Mindenhol,
SZ.M. s.k.
SZÁRNYAS MESÉK
(és tényleg saját kezűleg)
(és tényleg saját kezűleg)
Remek szárnyas mese,ezzel röpködhetnek a gyerkőcök,(legalább egy bóbitányit) gratulálok, Andi!
VálaszTörlésde sajnos a montázst nem látom.
VálaszTörlés