2014. december 19., péntek

Rudolf beleüti az orrát...



Kedves Takács Ferenc a Rókagomba utcából és kedves Mikulás a szomszédból, az íróasztalod mellől!


Azt hiszem, itt az ideje, hogy bevalljam azt a régi csínytevésem, ami azóta is mázsás súllyal nyomja a lelkem. A levél a gyomrom nyomta, túl sok volt a verébfej a papíron. Akkoriban még tényleg nem tudtam olvasni, nagyon fiatal és buta rénszarvas voltam. De azért, kedves Mikulás, hadd jegyezzem meg, igazán nem szép tőled, hogy az én hátamon akarsz kimászni a slamasztikából, mi több leRÉMszarvasozol! Emlékszem, ott álltam az ablaknál, néztem, ahogy kínlódva olvasod a pacákkal tarkított levelet, s mire kibetűzted a lendkerekes repülőt, addigra úgy elfáradtál, hogy nyomban elaludtál.
És a lendkerekes dolgokat mindig Te magad készíted, azokat soha nem bíztad a manókra, különösen nem, ha ezüst festékkel kellett dolgozni. Mert az ezüst festék akkoriban nagyon drága volt, a manók meg előszeretettel pocsékolták az összes festéket, az ezüstöt különösen.
Nagyon megsajnáltalak akkor, Mikulás! Még most is jól emlékszem arra, milyen az, amikor egyedül van az ember, mindenki kineveti, mert engem is kinevetett mindenki a piros, világító orrom miatt. Igen, igen, akkoriban még nem voltam se híres, se neves!
Emlékszem, résnyire nyitva volt az ablak, bedugtam a piros orrom, s megszaglásztam a levelet: cipőpaszta és ákombákom szaga volt, a borítékra pedig, ó jaj, rénszarvas karikatúra volt rajzolva. Nagy, piros orral.
Ne haragudjon, kedves Ferenc, de nem bírtam elviselni, hogy még a gyerekek is rajtam nevetnek, hogy még a leveleikben is engem gúnyolnak! Ma már tudom, hogy nem gúnyolni akart, csak akkoriban még nem tudott rendesen rajzolni. Igazán, nagyon sajnálom!
Kedves Mikulás, az sem igaz, mert a főmanó is az én hátamon akar kimászni a slamasztikából, hogy vigyorogtam volna! Egyáltalán nem volt kedvem vigyorogni, ugyanis a levélnek cipőpaszta íze volt! Meg ákombákom. És a főmanó aznap nem adott enni, hanem kinevetett. És akkor eszembe jutott, hogy a kisfiú, akinek a levelét lenyeltem, biztos szomorú lesz. Igazán, CSAK AZÉRT tüntettem el a levelet, hogy a Mikulás ne legyen annyira nagyon fáradt. Ti mindannyian azt hiszitek, hogy egész évben lazsál, pedig egyre több és több ajándékot rendeltek. Azt mind figyelni kell ám, egész évben vezetni azt a hatalmas főkönyvet. Mellette pedig gyártani a játékokat. És vigyázni a színekre!
Szóval, ne haragudjon, kedves Takács Ferenc, tényleg én tettem oda a narancsot, meg a többit. Nagyon szeretem a narancsot, de a többiek mindig megették az enyémet is. Amikor aztán híres-nevezetes rénszarvas lettem, és a Mikulás sem nevezett rémnek (khm…), eszembe jutott, hogy vajon azt az egyetlen egyszer megmentett narancsot is más ette meg Ön helyett?
Remélem, nem.
Mindenesetre, ha a Mikulás kész van a lendkerekes repülőjével, én magam fogom elvinni. S ügyet se vessen az előírásokra! Nyugodtan leskelődjék! Majd villogtatok az orrommal odafentről, hogy én vagyok, jó?
És, kérem, kedves Takács Ferenc, ne haragudjon olyan nagyon rám.
Minden jót és boldog karácsonyt kíván,

Rudolf

Lappföld, 2014 december


Aki rénszarvasul is tud, és a levelet lejegyezte nekünk: Németh Eszter 

Ha lemaradtál, a Takács Ferenc levelét és a Mikulás válaszát a nevükre kattintva eléred.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése