2014. december 11., csütörtök

A csiga. Télből araszoló. Tenger után vágyóknak.



Babiczky Tibor


 A csiga


Az idegen bizonytalan léptekkel érkezett a belváros felől. A mólóhoz közeli kávéház teraszán ült le. Kabátját mellén összefogta. Az ég szürke volt. A lomhán lélegző vizet figyelte, felszálló párát, árbocok ringatózó rengetegét. Egy arra tévedő csecsebecse árustól tengeri csigát vásárolt. Ízléstelenül színezett, lakkozott, ronda csiga. „Ez igazi?” – kérdezte az idegen. „Igazi” – felelte az árus. Szemöldöke éjsötét bozót, szakálla napégette tarló, tengerszürke szemében szomorúság. A füléhez tartotta a csigát, majd ferdén elmosolyodott. „A tengerből fogták ki” – mondta. „Vágyódik a tenger után, azért zúg szüntelenül, mint a hullámzás.” Az árus feltápászkodott, a kávézóban pénzt dobott a pultra, majd lassú léptekkel a móló irányába indult. A férfi a teraszon egyedül maradt. Előtte az asztalon egy üres söröspohár és a csiga. Szemét lehunyta. És akkor – a teste belsejéből jött a hang – meghallotta a zúgást.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése