Oldalak

2014. augusztus 30., szombat

Miklya Zsolt: Sulyokvetők

Grafika: Klesitz Piroska
Megkérdeztem a szomszéd bácsit,
elvetette-e már a sulykot.
Dörmögött a bajusza alatt,
aztán felnézett és csak mosolygott.

2014. augusztus 28., csütörtök

Nagy Anikó Johanna: Az eltűnt mobil

Kőszeghy Csilla grafikája
Az osztályunkban történt, az 5. a-ban. Adrienn telefonja eltűnt. Drága telefon volt, mert Adrienn szülei gazdagok, és mindenből drágát vesznek. Biztosan azért, hogy mindenki lássa, hogy gazdagok. 

2014. augusztus 26., kedd

Mészöly Ágnes: HÅKON Thorsdal egyik napja

Pap Kata grafikája
1.
HÅKON-nak hívnak, és Norvégia második legnagyobb városában élek. De nehogy azt hidd, hogy felhőkarcolók vannak nálunk meg hatalmas forgalom! Norvégiában még a nagyvárosok is nyugisak és barátságosak. A mi városunkat Hamarnak hívják, és a Mjøsa tó partján fekszik. A tó hideg, acélkék vizében visszatükröződnek az apró házak, az ezerszínű őszi fák és a világító kék ég.

2.
- Brrr! Brrr! – zörög az ajtócsengő. Ez azt jelenti, hogy megérkezett Matthias, az asszisztensem.
- Semmi kedvem felkelni! Még alig múlt hét óra! – kiabálok ki az ágyamból, de senki nem válaszol. Hallom, hogy Matthias és a mama csevegnek és kávéznak a konyhában. Becsukom újra a szememet, és úgy teszek, mintha nem is hallanám őket.
- Most már ideje felkelni, álomszuszék! – mondja nemsokára mellettem Matthias. – Ide tettem a ruháidat az ágyad mellé. Szólj, ha segítenem kell a gombokkal!
Nagy nehezen kiülök az ágy szélére, és elkezdek öltözködni. Ez nekem elég lassan megy, ugyanis mozgássérült vagyok. Nem tudok egyszerre túl sokat gyalogolni, és nem igazán ügyesek a kezeim: az inggombokat például utálom. Nem is értem, miért vesz nekem a mama folyton divatos ingeket!
- Gyere, segítek – könyörül meg rajtam végül Matthias. Aztán segít megkenni a szendvicsemet is.

2014. augusztus 22., péntek

Miklya Luzsányi Mónika: Kukák és ágak

Endrődi Kata grafikája
Marcit szerették a suliban. Jó tanuló volt. Ilyenekre mondják a tanárok, hogy rendes gyerek. A gyerekek meg azt, hogy stréber. Mert Marcinak mindig kész volt a házija. Rendesen be voltak kötve a könyvei. De még a füzetei is! Minden füzete papírba, meg öntapadós nejlon borítóval is be volt kötve. És egyik sem volt összefirkálva, nem írta rá, hogy Batman vagy Tonny Stark, de még kockásra se satírozta be az oldalát, mint Kacsesz, akinek a bátyja emós, és ő is az lesz, csak nőjön még egy kicsit.
Szóval Vitéz Marcit szerették a suliban. Legalábbis a tanárok. Mert a gyerekek… Hát, közülük ki nem állhatták sokan. Mert hogy a Vitéz az egy stréber. Egy önző dög. Aki sohasem képes súgni. Nem adja oda a házit a szünetben. Na jó, egyszer Kockának odaadta, de csak azért, mert tudta, ha megint bekarózik, senki se menti meg a félévi bukástól.
Pedig Vitéz Marci nem volt stréber. Egyáltalán nem. Csak szeretett tanulni. Érdekelte minden, ami körülötte van. És honnan lehetne a dolgokat jobban megismerni, mint a könyvekből? Nem is csinált mást egész nap, csak olvasott. Reggelizés közben, iskolába menet a buszon, az órák előtt, után, és persze alatt is. Mert amíg Karicsnak meg Hotavánnak elmagyarázta Micókné a hűbéri rendeletet, addig Marci a pad alatt legalább három fejezetet elolvasott a „Végtelen történetből”. Ami azért érdekesebb, mint a hűbéri rendelet, huszonharmadszorra is.
Karicsnak persze magyarázhatott Micókné. Karics soha nem figyelt semmire. A sulira meg pláne nem. Csak arra, hogy ki hagyja ott a tálcáját a menzán. Mert arra lecsapott, és vitte a mosogatóba azonnal. Persze, ha maradt rajta egy banán vagy bukta vagy ilyesmi, azt azonnal zsebre vágta. Meg Marika néni kedves mosolyát, és a másik banánt is, amit azért adott neki, hogy milyen rendes gyerek. Na, persze. Csak látná a konyhás néni Karicsot a Manhattan előtt. Ott van minden hétvégén. Persze, jó korán, hogy a hajléktalanok meg ne előzzék. Hogy ő szedhesse össze a szétdobált üvegeket. Még a kukából is kiszedi. Markos Orsi látta egyszer. Nem is nevezik azóta másként a suliban, mint Kukás. A Kukás Karics.
Szóval, Marci sohasem gondolta volna, hogy ő egyszer a Kariccsal jóban lesz.
Nem is úgy indult a dolog. Még egy osztályfőnökit is bekapott miatta.
Marci mamája hitetlenkedve forgatta az ellenőrzőt. Csak nézte a betűket, próbálta értelmezni a szavakat, de nem ment. „Vitéz Mártont minősíthetetlen magatartása miatt osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítem.” Dátum, aláírás, osztályfőnök.
– Mit csináltál kisfiam?
– Semmit. Csak megmondtam az igazat.
Anya döbbenten nézett rá. Pedig Marci tényleg nem csinált mást, csak megmondta az igazat. Mert az úgy volt, hogy Hiszti néni megint sírva rohant ki bioszóráról. Ami igaz, az igaz, rendesen állt a bál, Orczik Peti előadta a szabadesést, Hiszti néni meg azt hitte, megint kiájult a padból. Aztán, amikor az egész osztály a pad alatt röhögött, már kínjában, hogy méri Hiszti néni Orczik nem létező pulzusát, na, akkor kapott észbe a tanárnő, hogy az 5/b már megint átverte. Ennek persze az lett a következménye, hogy osztályfőnökin Alíz néni ültetett, és Marci Karics mellé került. Át is cuccolt. Vitte a könyveit, mindent. De nemsoká felállt, és szembenézett Alíz nénivel:
– Én nem ülök a Karics mellett – mondta határozottan.
– De miért?
– Mert büdös.
– Büdös? – kérdezett vissza Marci papája is este, amikor meghallotta, mi történt. – Azt mondtad rá, hogy büdös?
– Azt – vágta ki a gyerek dacosan. – Mert tényleg büdös.
Apa nagy levegőt vett, és Marci már előre unta, hogy ilyet nem illik mondani, meg... De apa nem tartott szentbeszédet. Megfogta a fia karját, és elindult vele a garázs felé.
– Most meg hova megyünk? – kérdezte Marci döbbenten.
– Futócipőt venni – válaszolta apa. – Itt az ideje, hogy kimozdulj végre a könyveid közül, és megismerd kicsit a világot.

2014. augusztus 20., szerda

Csík Mónika: Luigi

Kalas Zsuzsa grafikája
Lajosnak hívják a haverom,
de ő úgy szereti, ha szólítják: Luigi,
g-vel írják, de dzs-nek ejtik,
olaszosan, mint a nagy focistákét,

2014. augusztus 18., hétfő

Tóth Kinga: Zsúr

Tóth Kinga grafikája
43. homokozóban ülünk a majom
a zebra kezében ecset
festőkészlet rajta „black”
túl fehér a zebra kivetik
a lovak zebrának csíktalan
segítek neki így a majom
a homokozóban mondjuk
nem számít bevizezzük
a homokot és belefekszünk
csillogós bőrt szabunk

2014. augusztus 13., szerda

Tóth Ágnes: Kucsmagomba

Kürti Andrea grafikája
- A kalapom oly otromba -
sírdogált a kucsma gomba.
- Gallérom is gyűrött szegény,
én vagyok itt az erdőben
a legcsúfabb gomba legény.
Lenéznek a gombatársak,
nem is tudom mit csináljak.

2014. augusztus 11., hétfő

Nagy Anikó Johanna: Pracli és a piros sál

Egri Mónika grafikája
A piros sál kicsit öregecske volt már, de még mindig nagyon puha és jó meleg. A két végén sűrű rojtok bodorodtak. Itt-ott egy-egy szála már kihúzódott, elszakadozott, és a közepe táján egy fura alakú sötétes folt is terpeszkedett. De bárkit megóvott volna a torokgyulladástól a legzordabb hideg télben is. Ez a bodros-rojtos sál benn lapult a szekrény sötétjében már évek óta. Jöttek helyette újabb, divatosabb sálak, és vele már régóta nem törődött senki sem.

2014. augusztus 7., csütörtök

Mészöly Ágnes: Illara Kaylan-Smith egy napja

Bódi Kati grafikája
1.
ILLARA-nak hívnak, és Trinidad egyik városának a legszélén lakom, egy kakaóültetvényen. Trinidad egy kicsiny sziget Venezuela partjai mellett, és azt hiszem, ez a legszebb vidék a világon. A házunk a hegyek lábánál áll, nem messze az esőredőtől. Apukám biológus, a Port of Spain-i egyetemen tanít. Anyu az ültetvény dolgait intézi, és vigyáz a házra.
Van egy ikertestvérem is, Keneisha. Amikor világra jöttünk, egy pár percig nem tudott levegőt venni. Lehet, hogy ezért van az, hogy elég furcsa lány.

2014. augusztus 4., hétfő

Majoros Nóra: Manó Marci titka

Illusztráció: Kyrú
Manó Marci szerette a kalandot. Erdőkön és mezőkön kószált, barlangokat fedezett fel, sasokkal és farkasokkal barátkozott. Egyszer még a tengernél is járt. Minden évben tavasszal kerekedett fel, és a tél beállta előtt hazament a falujába. Ilyenkor nagy tábortüzet gyújtottak, az összes manó köré telepedett, és Manó Marci meséit hallgatták.

2014. augusztus 1., péntek

Tolerancia

Bódi Kati grafikája


Te is más vagy, én is más vagyok. Ilyennek szeretjük egymást.

Augusztusi témánk címe: Tolerancia.