 |
| Madarász Gergely (www.madaraszgergely.hu) illusztrációja |
Ayhan Gökhan
Szánkó
Ez a szánkó elvisz a nyár végéig,
a nyár habjai és a nyírfák habjai
közé
szalad, megállítja az időt,
visszaforgatja,
mint egy meghámozott narancsot a
durva héjba,
kemény vasával felsérti a kánikula
ballonjait,
s hull az égből a sok fehér szösz,
mint a hó.
A szánkó elején Zita ül, mögötte
én döntöm el melyik nyárba megyünk
vissza,
melyik hóhullás előtti csendbe,
amikor még beszélni se tudtunk,
s az ujjunkkal mutogattuk, hogy:
„mennyire szeretlek!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése