2013. december 29., vasárnap

Kertész Edinának - Dóka Pétertől







Kiskopasz és a többiek

Meglehetősen rövid, de annál intenzívebb könyvtári kutatás után különös felismerésre jutottam, amelyet most ezen az oldalon szeretnék megosztani Edinával és a többi olvasóval. Mint az köztudott, 1301 és 1308 között, az interregnum korában Magyarországnak nem volt királya, hanem egyszerre több kiskirály is uralkodott, az ország egy-egy tájegységét hatalma alatt tartva. Ami számomra újdonság, hogy a legendás oligarchák – Csák Máté, Borsa Kopasz, Aba Amádé és mások – mellett királynak tartotta magát egy mára már elfeledett derék lovag, a német származású Spór Károly is. Ő nem nagy hódításairól volt ismert, hanem takarékosságáról és arról, hogy magát Artúr királyhoz hasonlónak tartotta, és szegényes várában hetente nagy lovagtalálkozókat tartott. Miközben a többi kiskirály vérre menő küzdelmet folytatott a koronáért, Spór Károlyról teljesen elfeledkeztek, ő pedig vígan élte életét a legkisebb magyar birodalom királyaként, alig pár ezer fős népével. Az alábbiakban szeretném bemutatni ennek a kis királyságnak legendás, mára megérdemelten elfeledett alakjait.

Világszép Királyanyu
Az apja, Spór Károly egy közepesen nagy toronyba záratta, mert állandóan elszökdösött otthonról mindenféle jóképű lovaggal. A király spórolni akart a lakaton, és egy kedvezményesen cserélt török lakatot tett az ajtóra, amit már az első nap levert az arra kóborló Nagykopasz Lovag. A királylány kilenc hónap múlva gyermeket szült, a markos csecsemő a Kiskopasz nevet kapta. Világszép Királyanyu – kiderül a híradásokból – nem vetette meg az italt, bőrruhákban járt, és ha levesfőzés közben megégette az ujját, megeresztett egy kacifántos, veretes magyar káromkodást. De mégis szerelmes volt belé a fél Birodalom, lévén csodaszép.

Kiskopasz
Apjától, Nagykopasz Lovagtól rettentő erőt és elég egyszerű gondolkodás örökölt. Hatéves koráig összesen húsz szót sikerült megtanulnia, ezekkel bármelyik gondolatát el tudta mondani. A krónika szerint Világszép Királyanyu azért nem talált sokáig férjet magának, mert Kiskopasz a jelölteket mindig a markába kapta, és jó messzire hajította.
  
Bibóca
Magyar szürkemarha-kölyök, Kiskopasz kedvenc állata, szeret vele a pusztán szunyókálni. Világszép Királyanyu párszor megpróbált leveset főzni belőle, de Kiskopasz nem engedte.

Büdös Vitéz
A birodalom híres bajvívója volt, sosem akadt legyőzője, igaz, annyira szaglott, hogy eszébe se jutott vele harcolni senkinek. Valójában azt sem tudta, hol a kardja. Régen, sok-sok évvel korábban Rózsalovagnak nevezték, akkor szerelmes volt egy Boglárka nevű lányba, aki elhagyta. Ebbe aztán belebetegedett, a betegsége végéig kerülte a vizet, és így alaposan bebüdösödött. Gyógyulása után soha többé nem mosdott. Spór Károly király egyik tanácsosa volt, de a trónterembe sosem mehetett be, általában kiabálva beszélgetett a királlyal, így aztán mindenki hallotta az államtitkokat.

Birodalmi Sárkány
Kicsit kisebb volt, kicsit butább, mint egy átlagos sárkány, és fejből is kevesebb jutott neki. Tűzereje pedig éppen csak annyi volt, hogy tíz perc alatt el tudott készíteni egy lágytojást. Királylányt nem tudott rabolni, kísérletei többször is kudarcba fulladtak (azaz jól elverték), ezért inkább az idősebb hölgyeknél próbálkozott, ott sem nagy sikerrel. Mivel csapnivaló volt a szaglása, ő lett Büdös Vitéz egyetlen barátja, és ha már egy vasuk se akadt, együtt léptek fel a piacon: úgy tettek, mintha verekednének. De sosem nézte meg őket senki, mert Büdös Vitéz szaga mindenkit elriasztott. A rossz szaglású Birodalmi Sárkány sosem értette, hogy miért marad el mindig a bemutató.

Tróger Lovag
A legsunyibb lovag volt a Birodalomban. Nem nőtt szőr az arcára, ezért rettentő vörös álszakállat viselt, amiről mindenki sejtette, hogy nem az igazi. Azt tervezte, hogy Spór Károly feleségével, a Csárdás Királynővel szövetkezve letaszítja a királyt a trónról, ennek érdekében az összes nagy magyar oligarchának írt áruló levelet. (Ezek a levelek sosem jutottak célba, mert küldönce, a szende Répa Rozi szerelmes volt Spór Károly leghűségesebb lovagjába, Igazi Lancelotba, és mindig átadta neki a küldeményeket – cserébe egy pusziért. Igazi Lancelot hűségesen védte uralkodóját, kivéve, amikor nem ért rá, mert éppen Világszép Királyanyut kergette…) Tróger Lovagnak nem nagyon tetszett a Csárdás Királynő, de muszáj volt eljátszania a hősszerelmest, mert nagyon szerette volna megkaparintani a hatalmat. A népek azt pletykálták, hogy Tróger Lovag a bajnok Büdös Vitéz öccse, de ő ezt mindig is tagadta.

Spór Károly
Német család sarja volt, de ő úgy hitte, az Árpádok vére csörgedezik ereiben. Gyermekkora az ország legválságosabb éveire jutott: még az anyatejből is csak heti egyetlen alkalommal kapott, és már tízéves volt, amikor először elfogyaszthatott egy egész tányér levest. Így aztán vérévé vált a spórolás. A birodalmi katonák kezébe sosem adott drága fegyvert, csak olcsó görbe kardot (kedvezményes török vétel), ami a harcban még tovább görbült, a nagy Birodalmi Ünnepségek pedig olyan rövidek voltak, hogy aki egy percet késett, már csak a zászlólevonást látta. Annyi haszna mégis volt Spór Károly működésének, hogy megtelt arannyal a birodalmi kincstár. Ám ettől a birodalom még ugyanolyan szegény maradt: a király nem merte semmire kiadni a pénzt, a kincstár kulcsát naponta más helyre dugta, mert félt, hogy megtalálja a Csárdás Királyné.

Hungária (Arctalan Vitéz)
Nagyon keveset tudunk róla, az arcát soha nem látta senki. Állítólag ahányszor a Birodalom veszélybe került, a hős Hungária felbukkant sárga lován, és rendbe tette a dolgokat. „Karja sohse gyöngül vala, mer’ az erűs Hungária ű vala” – ahogy az Büdös Vitéz híres énekében áll. Sokak szerint Hungária valójában Igazi Lancelot volt álruhában, más források szerint maga Büdös Vitéz, egyes krónikák szerint pedig Világszép Királyanyu. Egyetlenegy metszet maradt fenn róla, de azon nem látszik a feje. Bizonyos történészek szerint ő a „birodalmi néplélek hősvágyának kivetülése, legendásított inkarnációja”.

Igazi Lancelot
Az emberek valószínűleg sejtették, hogy nem ő az igazi Lancelot, de a Birodalomnak szüksége volt egy hősre, ezért a hivatalos birodalmi propaganda azt hirdette, hogy ő az. Igazi Lancelot óriási bajuszt viselt, és fülig szerelmes volt Világszép Királyanyuba. Állítólag a szerelem viszonzásra talált, de Kiskopasz sosem hagyta, hogy találkozzanak. Igazi Lancelot azt tervezte, hogy Büdös Vitéz segítségét fogja kérni, mert az ő szagát még Kiskopasz sem bírta elviselni. De arra is gondolt, hogy visz a kölyöknek egy játék lovagot, és amíg Kiskopasz azzal szórakozik, ő elrabolja Világszép Királyanyut.

Csárdás Királyné
Nem kék vér folyt az ereiben, egyszerű hortobágyi csárdás volt az apja. 1286-ban, a budai csatából hazafelé tartó fiatal Spór Károly éppen a Hortobágyon lovagolt át, amikor nagyon megéhezett, és azon törte a fejét, hol tudna a legolcsóbban megebédelni. Betért hát a legromosabb csárdába, és ott rendelt a legolcsóbb múlt heti gulyásból. Neki is látott az ételnek jóízűen. Már az utolsó falattal küzdött, amikor meglátta a csárdás lányát, aki se szép nem volt, se fiatal, látszott rajta, hogy elég kis igényű, nem eszik túl sokat, és az öltözködésre sem költ. Mindez elég volt ahhoz, hogy Spór Károly rögtön belé szeressen, és feleségül kérje. A lány boldogan mondott igent, nem sejtette még, hogy a nélkülözés évei várnak rá. Egyetlen reménye volt, hogy Tróger Lovag megszökteti, és vele új életet kezdhet. Tróger Lovagból a legjobban a vörös szakállát szerette, nem sejtette, hogy az kedvezményes áron vásárolt török lószőrutánzatból van. (Megjegyzés: A királynő alakja valószínűleg nem teljesen hiteles, hiszen akkoriban még nem voltak csárdák, a szó első előfordulása 1755-ből való.)




2 megjegyzés:

  1. Hurrá! Remélem, hamarosan egy regény lapjain is olvashatunk róluk!

    VálaszTörlés
  2. Vagy egy képregény lapjain... :) Boldog ünnepet!

    VálaszTörlés