Oldalak

2013. december 13., péntek

Mészáros Jánosnak Mindenkitől

Volt egyszer egy kupac cimbora meg egy rakat pajtás, akik szerettek volna karácsonyra névkihúzogatós játékot játszani. No de kellett egy hely, ahol a kalapot (jelen esetben kosárkát) elhelyezik, és ahová bármikor lehet menni nevet húzni. Távolság esetén távhúzni. Lustaság esetén is távhúzni. Kellett valaki, aki elkészíti a cetliket, figyeli, ki húzott már, és ki nem, és aki szorgalmasan válaszol az e-mailekre. A hely a Két Egér könyvesbolt, a valaki pedig Mészáros János volt.

Kedves János, az egy kupac cimbora meg egy rakat pajtás összedugta a fejét, és mindenki ajándékozott Neked egy szót karácsonyra. Köszönjük szépen a támogatást, és boldog karácsonyt kívánunk Neked, minden kedves egeres munkatársadnak, no meg személy szerint a két egérnek! Az ajándékot a csomagra kattintva találod:


http://illusztratorpajtasok.blogspot.hu/2013/12/meszaros-janosnak-mindenkitol.html

2013. december 6., péntek

MIKULÁSMANÖKENEK – ÚJRAHASZNOSÍTVA

Kedves Pajtikák!



Szeptemberben az újrahasznosítás témájával foglalkoztunk. Ennek jegyében hirdettünk Mikulás-öltöztető rajzpályázatot. Csodaszép, ötletes munkák érkeztek! Mai, Mikulás-napi galériánkban megcsodálhatjátok szorgos kis alkotóink rajzait. Remélem, kedvet kaptok tőlük hasonló ügyeskedésre.
Kellemes, csodavárós ünnepet kívánok mindannyiótoknak!


Üdvözlettel: Csík Mónika

Azok a munkák, amelyeken nem szerepel név, sorrendben a következő gyerkőcök alkotásai: az Ehető Mikulás készítője Gál Zsófia (5 éves), a stílusos John Lennon Mikulás megálmodója Fodor Martin (12 éves), a vidám Csupaszín Mikulás öltöztetője, színezője pedig Zadrepko Iliján (7 éves).



























2013. december 5., csütörtök

Karácsonyi meglepetés


Kedves Olvasónk!


Most már aztán féltünk, borzongtunk eleget, itt az ideje a derűnek, éneknek, karácsonyi készülődésnek!

Ismeritek azt a játékot, amikor mindenki beledobja a nevét egy kalapba, aztán a neveket jól elkeverjük, még egy kendővel le is takarjuk, még véletlenül se leshessen leselkedni? Utána mindenki húz egy nevet, gondosan titokban tartja, és készít neki valami meglepetést karácsonyra. Ezt a játékot irigyeltük el a gyerekektől. Decemberben az Író Cimborák és az Illusztrátor Pajtások húzták ki egymás nevét a kalapból. Ez a bizonyos kalap a Két Egér könyvesboltban lakott, és Mészáros János vigyázott rá, és segítette a húzás zavartalan menetét, ezt pedig nagyon szépen köszönjük neki. Ígérjük, mind az írók, mind az illusztrátorok különleges, új oldalukat mutatják majd be a meglepetéskészítés kapcsán - ki ki toll helyett színes ceruzát, színes ceruza helyett gitárt ragad. Majd meglátjátok! Az ajándékok hol ezen, hol azon a blogon fognak felbukkanni, keressétek a csomagokat és a facebook bejegyzéseket.

Azt se feledjétek, hogy 6-án a Mikulás is ellátogat hozzánk: közzétesszük a Mikulás-színező pályázat eredményét.

Sok szeretettel, izgalommal és várakozással:


Majoros Nóra (Író Cimbora) és Simonyi Cecília (Illusztrátor Pajtás)


A Tovább gomb után következzen a hónap első ajándéka: Tasnádi Emese lepett meg bennünket ezzel a karácsonyi írással egy este, csak úgy, hogy jobb kedvünk legyen. Nekünk pedig azonnal jobb kedvük lett.

2013. december 3., kedd

Lakatos István: Az elfuserált kivégzés



"Nagyon érdekes és barátságos" (Lakatos István)


Történt egyszer, hogy Vecsernye városának hóhéra túl sok vörösborral ünnepelte meg a dolgos munkanapot, és véletlenül lefejezte magát. Aznap boszorkányokat égettek a városka főterén, a hóhér pedig nem állhatta őket, mióta felesége elhagyta. Kötelességtudóan megvárta, míg a tizenkét máglya elhamvad, szépen felsöprögetett, majd hazaballagott, és a verandán ücsörögve, olykor keresetlen szavakat mormolva, magában iszogatott.
Felesége egy blemmivel szökött meg – talán éppen azért, mert a blemmiknek nincs fejük, amit levághatnának. Ahogy fogyott a bor, a hóhér egyre nyomorultabbul érezte magát, talán el is pityeredett kissé, de leginkább csak átkozódott és hevesen gesztikulált a kezével. Így történt, hogy meglökte az ajtófélfához támasztott bárdot és lefejezte magát.

2013. december 2., hétfő

Németh Eszter: A banya vége

A vasorrú bába kényelmesen elhelyezkedett a háza előtt, a padon. Pont oda sütött a nap. Komótosan kevergette békalencséből készült teáját, miközben hallgatta az erdő neszeit. Az erdőét, ami most nem tűnt különösebben félelmetesnek, hiszen a fák is napoztak, a baglyok megeresztett tollakkal aludtak az odúikban, csakúgy, mint a rókák. A vasorrú jólesően gondolt arra, hogy a délelőtti matinék már lementek, a gyerekek a játszótéren, tehát estig se Jancsi, se Juliska nem várható, a meleg, tavaszi napon úgyis jobban szeretett melegedni. Tény, hogy a kemencét korábban jobban kedvelte, de mióta feltalálták a hologramos tüzet, azóta majd megfagyott a huzatban, mire kimászott a hátsó bejáraton. Vagyis kijáraton, ki mire használja, ugye. Szerette ezt az állást, bár korábban többször előfordult, hogy nagyobb gyerekeket küldtek, de azok néha olyan romlottak voltak, hogy azonos pólusúvá mágneseződött a vasorra a belőlük áradó tömény rosszaságtól.