2013. október 28., hétfő

Mészöly Ágnes: Mese az elveszett Elekről (és Benőről)

Rofusz Kinga illusztrációja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Barnabásnak hívtak.
Volt neki három legjobb barátja, egy legjobb barátnője, Lolka, aki olyan szépen énekelt, hogy aki szomorú volt, rögtön megvidámodott, aki meg vidám, az elszomorodott tőle. És volt két legeslegjobb plüssállat barátja: Elek (és Benő).
Elek barna volt és viziló-forma, Benő szürke és elefántféle. Barnabás legszívesebben a jobb kezével ölelte Benőt, a ballal pedig Eleket, esetleg fordítva.
Egy napon Barnabás a játszótéren bolondozott három legjobb barátjával. Felfelé másztak a csúszdán, és mivel ez két plüssállattal a kezében túlságosan bonyolult volt, Barnabás lerakta Eleket (és Benőt) az egyik bokor tövébe.
Aztán mikor véget ért a bolondozás, csak hűlt helyét találta Benőnek (és Eleknek).
Majdnem sírva fakadt ijedtében, mikor meglátta Tóth Tibor közrendőrt, akinek a gumibotja helyén rendszerint egy egyenes perec lógott. Szaladt is rögtön hozzá:
-  Rendőr bácsi, elveszett az Elek (és Benő)! Segíts megkeresni őket!
- Segítenék én, de sajnos épp most ettem meg a gumibot-helyettesítő egyenes perecemet! Szerezz nekem egy újat, és már kezdhetjük is a nyomozást!
Szaladt Barnabás a sarki pékhez:
- Eladó néni, tessék nekem adni egy egyenes perecet! Elviszem a rendőr bácsinak, ő pedig segít nekem megkeresni az elveszett Eleket (és Benőt).
- Adnék én szívesen, de a perecegyenesítő pékmester épp az igazak álmát alussza! Őt pedig csak egy hordó kávéval lehet felébreszteni! Szaladj, hozz a presszóból egy hordó kávét!
Szaladt Barnabás a presszóba:
- Pincér bácsi, tessék nekem egy hordó kávét főzni! Felébresztem vele a perecegyenesítő pékmestert, az készít nekem egyenes perecet, azt elviszem a rendőr bácsinak, ő pedig segít megkeresni az elveszett Eleket (és Benőt).
- Főzném én, ha főzhetném – sóhajtott a pincér – de én nem kapcsolhatom be a kávémasinát! Azt csak a főszakács teheti, de ő meg éppen focit néz a tévében. Onnan meg csak a tulajdon felesége tudja felállítani a sodrófával! Szaladj, szólj a szakácsné asszonynak, hogy hozza gyorsan a sodrófát!
Szaladt Barnabás tovább:
- Szakácsné asszony, jöjjön a sodrófával, állítsa fel az urát a tévé elől, hogy kapcsolja be a kávémasinát! Akkor a pincér főz nekem kávét, felébresztem vele a pékmestert, az készít nekem egyenes perecet, azt elviszem a rendőr bácsinak, ő pedig segít nekem megkeresni az elveszett Eleket (és Benőt).
- Vinném én a sodrófát, lelkem – válaszolt a szakácsné asszony – csakhogy kölcsönadtam a szomszédasszonynak! Szaladj, kérd vissza tőle!
Szaladt Barnabás a szomszédba:
- Szomszédasszony, drága, adja vissza a szakácsnénak a sodrófáját! Akkor el tud jönni a presszóba, felkelti a szakácsolt a tévé elől. A szakács bekapcsolja a kávémasinát, a pincér főz nekem kávét, felébresztem vele a pékmestert, az készít nekem egyenes perecet, azt elviszem a rendőr bácsinak, ő pedig segít nekem megkeresni az elveszett Eleket (és Benőt).
- Visszaadnám én szívesen, de nézd csak, épp a kicsi fiam sodorja vele a gyurmalepényeket! Ha én azt elveszem tőle, olyan sírást csap, hogy az egész kerület hallja majd, és megvigasztalni sem tudom! Keríts valakit, aki biztosan megvigasztalja, és akkor nem bánom, visszaadom a sodrófát.
Szegény Barnabás, hirtelen nem is tudta, hogy most kihez szaladjon segítségért. De aztán eszébe jutott az ő világszép barátnője, Lolka, aki olyan szépen énekelt, hogy aki szomorú volt, rögtön megvidámodott tőle. Szaladt is vissza a játszótérre Lolkához, hogy jöjjön a szomszédasszony kisfiát énekkel felvidítani. Hát amint odaér, látja ám, hogy Lolka egy padon ül Elekkel (és Benővel).
A kisfiú megkönnyebbülten ölelte magához a jobb kezével Benőt, a ballal pedig Eleket (vagy fordítva), és teljesen elfeledkezett a szomszédasszony fiáról, a szakácsnéról, a szakácsról, a pincérről, a pékről és Tóth Tibor közrendőrről.
Ha Lolka Eleket (és Benőt) meg nem találta volna, Barnabás futkosása (és a mese) is tovább tartott volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése