Oldalak

2013. szeptember 30., hétfő

Miklya Zsolt: Új eszkimóka

Mottó: Elnyeli a víz az eszkimók faluját





Szigete lassan összemegy,          
ez ám az eszki-móka.
a jég elolvad, és a hegy
elfolyik, mint a szóda.

Klímamenekült eszkimó
hiába vár a hóra.
Megszűnt a sark, de élni jó,
lejár a sarki boltba.

           ***

A Bering-tenger sarka rég
szoros volt már, a fóka                                              
átúszott rajta könnyedén,
ha túlparton volt dolga.

De lassan eltűnik a part,
nem is tudom, mióta
fóka után sóhajtozik
sok régvolt eszkimóka.


Az illusztrációk az EmArt képzőművészeti műhely tagjainak munkái. (László Roland, Dózsai Dóra, Szobonya Tamara, Lipták Ramóna, Bartol Brigitta, Rác Gyöngyi)

2013. szeptember 29., vasárnap

Majoros Nóra: Marci a városban

Mottó: Újságosbódé pultján sorakoztak a tarka nyalókák



Kiss Adél illusztrációja  

 
    Marci léghajója, a Sasrája békésen ereszkedett a város felé. A kockás szántóföldek és erdők csendes zöldje után izgalmasnak ígérkezett a nyüzsgés. Egy négyemeletes ház tetején szállt le. Kikötötte a léghajót, aztán egy hosszú kötélen lemászott az utcára. Senki sem figyelt fel rá, de még a Sasrájára sem, pedig ezerszínű rongyokból varrták a léghajó testét, és úgy csücsült a ház tetején, mint egy varázsfelhő.
Nagy téren találta magát, nyüzsögtek körülötte az emberek. Rohantak a buszmegállóból a villamosmegállóba, egyik ajtótól a másikig. A sarkon árusok ültek a földön, és hangosan kiabáltak, hogy tíz barackot öt áráért, meg friss a krumpli, friss a hagyma, de senki még csak oda se nézett.
    − A nyavalya törje ki a kapafejem, ezután nem kertészkedem! – rúgott az egyik árus a krumplis zsákba, aztán leült, és szorongatta a lábát.

2013. szeptember 28., szombat

ÚJRAHASZNOSÍTÓS RAJZPÁLYÁZAT

Kedves gyerekek!

Mivel e hónap témájául az újrahasznosítást választottuk, így az író és illusztráló cimborák is igyekeztek ehhez kötődő alkotásokkal kedveskedni nektek.

Most viszont rajtatok a sor!

Tasnádi Emese: Miklós című meséje alatt találtok egy letölthető Mikulás-ábrát. Arra kérünk benneteket, ezt az ábrát hasznosítsátok újra, azaz színezzétek ki, vagy szabdaljátok fel és készítsetek belőle kollázst, esetleg öltöztessétek fel filcből kiszabot ruhával, vagy akár rakjátok ki a figurát magvakból, termésekből... egyszóval varázsoljátok újjá!
A munkáitokról készült fotókat az iro.cimborak@gmail.com címre várjuk november 15-ig. A képek mellett tüntessétek fel neveteket, életkorotokat is. A legötletesebb alkotásokból készült válogatást Mikulás napján láthatjátok majd blogunkon.

Alkotókedvet és vidám őszt nektek!
Az Író Cimborák nevében:
Csík Mónika

2013. szeptember 27., péntek

Tasnádi Emese: Miklós

Mottó: Deres bajsza volt a Mikulásnak, akit a barátai Vattafejnek hívtak


Bosnyák Natália illusztrációja


   „Igen sokan ismerték; talán egész Erdély úgy emlékezik rá, mint közös rokonára, azon kövér, termetes öreg úrra, azzal az egyenesre kipödrött ősz bajusszal, azzal a piros orcával, melyen hol a jókedv, hol a jó bor hajnala mosolygott. Piros mentét, dolmányt viselt, szürke prémezettel; még az a mente is mosolygott piros arca mellett, még az a prém is megőszült, mint a deres bajusz.
   Ebben a fekete kabátos, gyászoló világban magától is eléggé feltűnő lehet egy ilyen szürke bajszú, piros arcú ember piros mentéjével, mint valami boldogabb időkből feljáró jókedvű kísértet; de legkivált Bécsben, és főképpen, ha e valaki oly mennydörgő hangon beszél mindig, mintha tizenkét eszkadront kellene rohamra buzdítania, s kiejtésében csodálatosan vegyíti a fölösleges „ss” és „ch” betűket, amire nyelvének szokatlan kövérsége kényszeríti.

2013. szeptember 26., csütörtök

Mészöly Ágnes: Címlapsztori

Mottó: Tolvajnyelven vitatták meg, hogy a tolvajlámpát is magukkal kellett volna hozni


Sándor Zoltán illusztrációi


Két kis helytelenke fickó,
Ihaj-csuhaj, dáridom,
Ostobácska, lusta disznó,
Ihaj-csuhaj, dáridom,
Ahogy kell, a mának élnek,
Délután ötig henyélnek,
Utána irány a diszkó,
Ihaj-csuhaj, dáridom.

2013. szeptember 25., szerda

Csík Mónika: Gombócoló

Mottó: Gombócol hát a pörge farkú kandúr


Korsós Karolina illusztrációja
Tíz gombócot főz a nagyi ebédre,
ötöt hamar beburkolok belőle.
Tíz gombócnak öt a fele,
gyomrom máris tele vele.
Tíz gombócot főz a nagyi ebédre.

Tíz gombócot kért az apu vasárnap,
ebből hármat félrerakott magának.
A maradék hét gombócot
felfaltam-e, mit gondoltok?
Tíz gombócot kért az apu vasárnap.

Tíz gombócot felejtettünk a tálon,
Mircus cicánk nagy vadász lett a nyáron.
Így hát mind a tíz gombócnak,
hűlt helye lett. Hová bújtak?
Tíz gombócot felejtettünk a tálon.

2013. szeptember 23., hétfő

Bertóti Johanna: Gubacs, a varázsló

Mottó: A cipőáruházba mozgólépcsőn lehet csak feljutni


Bódi Kati illusztrációja


   Gubacs pöttöm varázsló volt, és mindenek előtt roppant segítőkész. Varázskörútjain kifürkészte az emberek gondjait-bajait, és varázslótehetségét bevetve mindig segített rajtuk. Ám egy dologra nagyon vigyázott: hogy soha, semmilyen körülmények között senki ne vegye észre, hogy segített. Azt akarta, hogy természetesnek tűnjék a dolgok jóra fordulása, és nem szerette volna, hogy az emberek úgy érezzék, tartoznak neki a segítségéért. Nem utolsósorban pedig úgy gondolta, egy varázsló legyen szerény, és ne várjon dicséretet azért, hogy a dolgát végzi. Így aztán megszokott emberi ruhákban járt, és varázslatait kellő távolságból hajtotta végre. Gubacs még valamire nagyon odafigyelt: hogy minden nagyobb erőfeszítést igénylő varázslat után alaposan pihenje ki magát.
   Begyógyultak a sebei annak, aki megsérült, elveszettnek hitt tárgyak hirtelen megkerültek, a gyűlölködők egy szempillantás alatt kibékültek, hazatalált az eltévedt ember – ilyen és ehhez hasonló varázslatok mestere volt Gubacs. Az emberek pedig örültek, de nem is sejtették, minek köszönhetik mindezt.

2013. szeptember 20., péntek

Tasnádi Emese: Rómeó és Júlia

Mottó: A füles gomb csupán a fülében különbözik a fületlentől


Korsós Brigitta illusztrációja


 Kerekded formája, a kissé pasztelles, halvány rózsaszínbe hajló galambszürke színe kellemes volt a szemnek. Középen a két kicsi lyuk oly izgalmas volt, hogy Rómeó le sem tudta venni róla a szemét. Csak őróla álmodozott, nem volt se éjjel, se nappal, mi nyugodt percet hozott volna.
   S Júlia? Ő vajon mit érezhetett? Volt-e benne vágy, s érzelem az ifjú iránt?
   Nem volt híja annak, bizony! Reszketve várta a pillanatot, mikor szeretett Rómeóját megpillanthatta végre. Kedvtelve nézte izmos, szögletes alakját, robusztus vonalait, akár ha úri nagykabátra termett volna. Mikor meglátta, oly heves vágy fogta el. Hozzá akart simulni, öblös ölébe bújni. Érezni akarta szívének dobogását, a kabáthajtókák kattogását!
   Nap, nap után lesték egymást vágyakozva, Júlia a jobb oldali belső hajtókán, s Rómeó a bal külső kabátszélen.

2013. szeptember 19., csütörtök

Tóth Ágnes: Nem is város

Mottó: A polgármester megígéri, hogy a kerékpáros utat megjavítja


A szerző illusztrációja


Falu ez, nem város,
az utcája sáros,
benne hasal három kutya,
meg egy kerékpáros.
Hírük messze röppen,
futnak egyre többen,
ahogy lépnek, talpuk alól
a sár messze fröccsen.
Jön a polgármester,
dúló-fúló kedvvel,
s mielőtt még megdorgálnák,
megígéri, hogy az utat
megjavítja reggel.

2013. szeptember 17., kedd

Simon Réka Zsuzsanna: Kalap-baj

Mottó: Köcsögkalap a legújabb divat


Janovics Erika kalapálmai
 



– Hol a kalapod?
– Sosem hordok kalapot.
– Mi az, hogy nem hordasz kalapot?
– Nem áll jól.
– A kalap mindenkinek jól áll. Kalapos nép vagyunk.
– Nem szeretném begyúrni a hajam a kalap alá.
– Vágasd le a hajad! Bozont. Kalap nélkül ma már senki nem merészkedik az utcára.
– Dehogynem. Én.
– És még nem zártak el?
– Nem.
– Mázlista.

2013. szeptember 15., vasárnap

Miklya Zsolt: Brokkoli-ének


Mottó: A brokkolit majd’ szétfeszíti a C-vitamin


Maros Krisztina illusztrációja


Egy brokkolirózsa így üzent
dús virágzatú kedvesének:
Ó, fehér kebelű karfiolom,
majd’ szétfeszít a C-vitamin,
ha telt idomaidra nézek.
Brassica-ősünk tudta jól,
mi kell a nyugtalanság ellen:
vas, béta-karotin, kalcium,
gyöngédség, akarat és jellem.
Nem hiába volt ő római,
benne ez mind együtt megvolt.
Mi felfedeztük a C-vitamint,
de kihunyt belőlünk a mennybolt.
Friss zöldségboltról álmodozunk
multipultok sivatagában.
Én lenejlonozva sárgulok,
te megtépve egy nő kosarában.
Ó, Brassica-ősünk tudta jól,
mi kell a nyugtalanság ellen.
De szétfeszít most a C-vitamin,
és nem tudom, mit kell tennem,
hogy odakerülhessek én is
a nő kosarába, te drága.
Bár lehetnék én is akciós,
és ne lennék nejlonba zárva.

 



2013. szeptember 13., péntek

Mészöly Ágnes: Tornacucc


Mottó: Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat


A szomszéd néni a legboldogabb ember a világon.
Fűszereket termeszt cserépben, és legalább harminc macskája van.
Sorozatokat néz, de sosem sírós-szerelmest, hanem lövöldözőseket,
Gáléknál beengedi a vízóra-leolvasót, ránk néz, ha anya későn ér haza,
Közben folyton énekel, egyáltalán nem hamisan.
Megoldjuk, kedvesem, mondja mindig,
Akkor is, amikor bőgve megyek haza,
Mert a buszon lenyúlták a tornacuccomat
Amiben persze a kulcsom is benne volt,
Énekel tovább,
És tényleg megoldja.
Ilyenkor kicsit dühös vagyok rá,
Hogy énekelhet valaki,
Mikor ilyen vacak a világ: ellopják az ember cuccát,
A gleccserek eltűnnek néhány év alatt,
És a jégsapkák is a sarkokról,
A tenger meg elárasztja Manhattant, láttam a NatGeo-n, hogyan,
Az atomrakéták seperc alatt kipukkanthatnák a Holdat, és akkor nem lesz árapály,
Csókolom, ennyi.
És nemsokára az agyunkba szerelt mobiltelefonokkal hallgatják le
A gondolatainkat is.
Persze ez a szomszéd nénit nem zavarja,
Egyrészt nincs tornacucca és NatGeo-ja, és legfeljebb a macskáit lehetne ellopni tőle.
Másrészt meg már kilencvenhárom éves múlt,
Rég hulla lesz, mire ez a sok rémség bekövetkezik.


A zentai Lajka Állat- és Természetbarátok Egyesülete kis aktivistáinak alkotása

2013. szeptember 11., szerda

Kovács Jolánka: A beszélő névsor


Mottó: Az osztálynapló fedele seregnyi titkot rejt


Novotni Natália: Gólya

      Szeptember elseje volt. Az iskola tanári szobájában csöndesen bóbiskoltak a naplók. Mindegyik a saját rekeszében. Ám egyszer csak megrezzent a II.b osztály naplója. Hogyisne rezzent volna meg, amikor a névsorban szereplő nevek reggel óta izegtek-mozogtak.

2013. szeptember 9., hétfő

Majoros Nóra: Mellékhatások



Mottó: egérfarkfűből készül a varázsos gyógytea
   

Daniella Hefter illusztrációja


           − Ezt annyira ki akartam próbálni! – lelkesedett Maja, ahogy beleereszkedett Anyu mellé a csészébe.
           − Jobb, mint a mérleghinta! Mérleghinta és csúszda egyben – kiáltotta Zita, miközben a kanálon egyensúlyozott.
           Anyu csak élvezte, ahogy a gyógyvíz átjárja a tagjait. Érdekes. Amikor Majának vagy Zitának tetszik valami, be sem áll a szájuk, Anyu bezzeg megnémul.
           − Zita, nem jössz fürdeni? – integetett szélesen Maja.
           − Édesem, kilötykölöd a teát – dünnyögte Anyu csukott szemmel.
           − Naaa, lefröcsköltél – nyafogott Zita, és a kanálból átugrott a sajtos kenyérre.
           − Tudtad, hogy a sajt nem is sima?
           − Rágjunk bele lyukakat! – találta ki Maja, és már kecmergett is ki a csészéből.
           Anyu végre elterpeszkedhetett a porcelán fürdőkádban.
           Pár perc, és elmúlt a hatás. Ott ültek újra a konyhaszékeken, csöpögött a ruhájukból a tea. A csésze mellett cseppek, a kenyéren a lyukak között alig maradt némi sajt. A lányok elszaladtak átöltözni. Tündérruhába. Anyu a teásdobozt nézegette. A varázsos gyógytea egérfarkfűből készült, a doboz pihentető és problémazsugorító hatást hirdetett.
           „Mellékhatásai számosak és alkalmanként eltérőek. Körültekintően fogyasszuk.”

2013. szeptember 5., csütörtök

Csík Mónika: A fagyi


Mottó: Miért undokoskodsz folyton – dünnyögte Mari, és durcásan nyalta tovább a málnafagyit.


Recskó Diána illusztrációja


Földiepres, vaníliás,
csokoládés, citromos,
pisztáciás, vagdalt diós,
málnakrémes, kókuszos,

rózsaszínű, sáfránysárga,
négerbarna, hófehér,
papajazöld, drappba hajló
ínyencfalattal felér,

tejszín csurran, csoki csöppen,
szivárványszín a kehely,
gombóchalom, gyümölcsfeltét,
tetejébe zabpehely.

Krémes az állam, ragacsos
a lábam, vadonatúj
kisnadrágom csupa maszat,
mégsem bánom, hogy is ne!


A vers és az illusztráció megjelent a Mákvihar című kötetben (zEtna 2011)


Bertóti Johanna el is énekli (katt a képre):



 

2013. szeptember 3., kedd

Turbuly Lilla: Válogatós



Mottó: A brokkolit majd’ szétfeszíti a C-vitamin

  
Mészely Ilka illusztrációja


Nem eszem zsömlét, legfeljebb fánkot,
szeretem a diót, de nem eszem mákot,
és soha, de soha nem kérek tormát,
helyette csokit, sütit és tortát.

Utálom a brokkolit és a tököt,
és ha nem sütsz, akkor majd én sütök
piskótát, habrolót, mézes krémest -
kinek kell főzelék ehhez képest?!  

Szétfeszíti gyomromat a pritamin,
és fütyölök rá, hogy kell a C-vitamin!
Kuglóffal kezdjük a vacsorát,
de ne tegyél abba se mazsolát!