2013. február 11., hétfő

Zelei Marcell rajza és Mészöly Ágnes verse



Zelei Marcell: Szénrajz 3. 

Mészöly Ágnes: A celluloid-vámpír legendája


Régi dicsőségünk, mért tűnsz el a nappali fényben?
Hol jár, hol menekül egykori híre-neved,
Mit hallva a jómódú nemesek meg az egyszerű pórnép
Sápatagon kutatott füzér fokhagyma után?
Hol van az aggodalom meg a félsz könnyes szemeikből
Merre inalt el a görcs lágy belük bugyraiból?
S merre henyélnek ezüstkardos lánglelkű vitézek,
S van-e még szűz, ki ha lát, révetegen elalél?

Egykoron Vlad kastélya uralta a törcsvári völgyet,
S rút karók ezreivel szegélyeztetett az út.
Mára a vészjósló várból csuda érdekes látnivaló lett,
Lépni is alig lehet árusok vackaitól.
Régen sikoltva iszkolt el előlünk a jóhusú lányhad,
És ölelésünk helyett hívta halál hidegét,
Erre ma kiskamaszok milliói rohannak a filmpalotákba
S írják kis szívbe bele valami Edward nevét.

 Jól tejelő franchise, klafa brand, nem más ma a vámpír,
Műanyag foggal ijeszt kiscsopis agg mamikát.
Toll, ceruzák, tesicucc, póló meg tinipartira tányér
Bármilyen ócska, remek reklámhordó felület,
Melyről egy bús mosolyú, fehér mészpúderrel bemázolt
Arcú színész-feleség bámul ránk oly bugyután,
Hogy a magára fikarcnyit is adó vér-szívó démon
Önnyakát metszeni el nyúlna ezüstkard után.


Zelei Marcell, 17 éves
Kempelen Farkas Gimnázium, Budapest



2 megjegyzés:

  1. Király:) Vörösmarty a gyengém...

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik Zelei Marcell szénrajza, nagyon tehetséges, csak így tovább!

    VálaszTörlés