2013. február 3., vasárnap

Rostás Szandra rajza és Majoros Nóra története


Rostás Szandra: A tavasz tündére szeretnék lenni

Majoros Nóra:
Csodanagy tavasz 


     Anya olyan szép volt, mint egy tündér. Elgondolkodó és szelíd. A haja arany, hosszú és hullámos. Volt egy széke, fehérre festett, fa karosszék, a nárciszok között állt a kertben, a nyírfa alatt, ami tavaly kidőlt, és Anya eltette emlékbe a fehér kéreg egy darabját. Van egy régi fényképem, onnan tudom mindezt. A padláson találtam, amikor titokban Anya gyerekkori dolgai között turkáltam. Mindent visszacsomagoltam ugyanúgy, csak a fényképet tettem el.
     Esti mese után Anya égve szokta hagyni az ágyamnál a lámpát, hogy ne féljek a sötétben. Ilyenkor veszem elő a fényképet. A falvédő mögé rejtettem el. Először a párnám alá akartam, de Anya reggel mindig megigazítja az ágyamat, és még a lepedő alatt sem lett volna biztonságban. Sok nézegetésbe telt, mire apránként mindent megértettem. Anya sokszor üldögélt a fa alatt, olvasott, és a fa beleszeretett. A régi könyvekben találtam lepréselt nyírfalevelet, szív alakút. A fának szép hosszú ágai voltak, de nem merte megcirógatni Anyát, mert szégyenlős volt. Inkább megrezegtette a levelecskéit, és énekelt Anyának. Anya megtanulta a dalokat. Nekem is el szokta őket énekelni, pont amikor beszippant az álom, de ezek titkos énekek, és ébren nem hallhatom őket. A fa alatt látta meg őt Apa, és azonnal szerelmes lett. Ezután Anya nem ült már olyan sokat a székben, mint azelőtt, hanem inkább Apával volt. Akkoriban sokat esett az eső, mert a fa mindig sírt, és ki is pusztultak a nárciszok, mert nem bírják, ha állandóan tocsognak a vízben. Aztán Anyának nőni kezdett a pocakja, mert én meg akartam születni, és Anya örömében megölelte a fa törzsét. A fa érezte, ahogy dobog a szívem, és megvigasztalódott. Csodanagy szelet kavart az ágaival. A szél meglobogtatta Anya arany haját, kifújt belőle egy csomó csillagot, azok az égre szálltak, és azóta is ott világítanak. Tovább lengette a szél a fürtöket, és illatos virágok meg gyógyfüvek repkedtek szerteszét. Patakokat és vízeséseket támasztott, a patakokban ezüst hátú halakat és cérnalábú vízipókokat, a vízesések lábánál szivárványt.  Anya azt mondta, az volt a legszebb tavasz az életében. Nem is sejti, hogy megfejtettem a titkát: ő volt a tavasz tündére. 
2013. február 2.


Rostás Szandra, 13 éves
„Igazgyöngy” Alapfokú Művészeti Iskola, Berettyóújfalu
Felkészítő tanár: Kovács Lajos


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése