2013. február 17., vasárnap

Molnár Petra rajza és Simon Réka Zsuzsanna meséje


                                          Molnár Petra: Macska
Simon Réka Zsuzsanna: 
Macskusz, sárkányusz, aludtej, ecsetek 

Jámbor, okos, szépfülű unokáim! A tegnap eliszkoltatok, így a rajzóra már megint elmaradt! Ma feltétlenül be kell pótolnunk! Nincs nyafogás, bajuszlekonyítás, felesleges nyivákolás! szólt határozottan nadrágtartóját huzogatva Macskuszi Gyuszi, minden idők egyik legokosabb macskája.
Tudod, nagypapa, tegnap halaszthatatlan teendőnk akadt! pislogott szelíden Macskuszi Bendegúz.
Egy félelmetes sárkányt kellett kiebrudalnunk a kamrádból! ugrált jobbra-balra Macskuszi Boldizsár.

Oh, jaj, ez hátborzongató! Milyen szerencse, hogy ilyen bátor unokáim vannak! kiáltott fel Macskuszi nagypapa, majd hozzátette: A félelmetes sárkány kiebrudalásához nagyanyátok három bögre aludtejére is szükség volt?
A sárkány volt az, nagypapa! Ha láttad volna, csak úgy nyelte a sok aludtejet! Úgy elláttuk a baját, hogy csak na! Ezért nem tudtunk itt lenni a rajzórán! mesélte komolyan Boldizsár.
Értem már! vakargatta állát Gyuszi nagyapa.
Nem tudtad, hogy ma már a sárkányok is mindent odaadnának egy bögre aludtejért? Változnak az idők, nagypapa! És el sem tudod képzelni, hogy mennyire utálnak festeni! egészítette ki Bendegúz.
Tyűha, ezt azért sose gondoltam volna! Aludtejet esznek és utálnak festeni. Jó, hogy mondjátok, mert akkor mától fogva különösen oda kell figyelnünk a kamrára, nehogy az a behemót rendszeresen lecsapjon az aludtejes bögrékre!
Elmeséljük neked pontosan, mi történt, jó? ugrott nagyapja elé Macskuszi Boldizsár.
Nagyon rövidek leszünk, ígérem! ugrott kisöccse mellé Bendegúz.
Rendben, csupa fül vagyok! ült le kényelmes mohaszékébe Gyuszi nagyapa.
Épp a lerajzolni való madarakat fürkésztük, amikor sitty-sutty, ding-dong, állj meg, ne tovább, a kamra irányából valami süsmütölés ütötte meg Bendegúz fülét magyarázta mély átéléssel Boldizsár.
Na, most miért mondod azt, hogy az én fülemet, amikor a te füledet is! nyávogta felháborodottan Bendegúz.
Jól van, na, helyesbítek. Khm. Tehát a süsmütölés mindkettőnk fülét meglegyintette folytatta Boldizsár. Bendegúz azonnal ugrani akart, hegyezte a karmait, de én tudtam, az ellenséget csak halkan, csendben lehet megközelíteni.
És akkor behúztuk a karmainkat, hangtalanul betipegtünk a kamrába, és láss csodátusz sárkányusz, ott ült a behemót a kamra kövén, alig fért el a polcok között.
Csak úgy nyelte az aludtejet, már a harmadik aludtejes csuprot nyalogatta. Még a szempillája is aludtejes volt!
És akkor zsupsz! Karmokat ki, bajuszt kackiásra! Támadás! Előugrottunk! Boldizsár balról, én jobbról. Nesze neked sárkányusz! Éljen a macskusz virtusz, akarom mondani, virtus!
Ha láttad volna, nagyapa! Úgy eliszkolt, mint a sicc!
Nagyapa! Nagyapa, figyelsz? vizslatta Macskuszi Gyuszit legkisebb unokája, Boldizsár.
Elaludt suttogta Bendegúz , gyerünk! Hol vannak az ecsetek?
Nagypapa hintaszéke mögött! mutatott a dobozra Boldizsár.
A két Macskuszi csemete marokra fogta az ecseteket. Kiosontak a kertbe. Megálltak a kamra ablaka előtt, és a festékes ecseteket a földbe szúrták, egymás mellé, katonás sorrendben.
Nesze neked, sárkányusz! Többé nem fogsz aludtejet csenni! Ez az ecsetkerítés majd távol tart a kamrától! Még jó, hogy utálsz festeni!
Boldizsár, Bendegúz, hol vagytok? Befele! Egy-kettő! Kezdődik a rajzóra kiáltotta bentről Gyuszi nagypapa.
Csak szívtunk egy kis friss levegőt, máris megyünk! válaszolta Boldizsár, és kisöccsével együtt beugrott a házba.
A kerti szilvafák mögül egy zöldeskék sárkány leskelődött. Egyik lábáról a másikra ugrált, ide-oda forgatta vaskos nagy nyakát, mintha lopakodott volna. Kezében nagy ív papír, egy kispohár, egy paletta, egy zacskó festéktubus. Amikor az ecsetkerítés elé ért, lehuppant a földre, kiterítette az ív papírost, az ecsetkerítésből kiszedett egy akvarell ecsetet. A palettán szebbnél szebb színeket kevert, majd festeni kezdett. Minél inkább haladt a munkában, annál inkább örömködött. Fülig ért a szája. Amikor befejezte a festést, benyúlt a kamra ablakán, elvett egy aludtejes bögrét, és cserébe a polcra helyezte a frissen készült festményét. Megitta az aludtejet, az ecsetet visszahelyezte az ecsetkerítésbe, és lassan, komótosan elbattyogott oda, ahonnan jött, a szilvafákon túlra.


(Az aludtej” helyesírása Gyuszi nagyapa 
Szépfülű szótára szerint – a szerk. megjegyzése)



Molnár Petra, 6 éves
Szabadka, EmArt Műhely
Felkésztő tanár: Grubanov Martinek Emília


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése