2012. július 30., hétfő

Ovlachi Aliz: Tenger-dal




Fák füle hallgat
zönge mesékre,
átfut a hajnal
holnapra, délre.
Ott van a tenger,
kék vize bomlik.
Kagylókba sugdos,
ki partjára omlik.
Hallgat a csiga,
okos, figyelmes:
néma a lelke,
vagy ezeréves...
Égre emelve
karja a napnak,
tenger tudása
van itt a halnak!

Pikkelye drága,
fényes szelence,
hogy itt él, nem máshol,
az éppen szerencse...
Tengeri csillag
mélybe ragyogna,
fény-tüze lobban
csend-kanyarokba.

Ropogó reggel
homokba fúrja,
ég kavicsával
a napot beszórja.

Fent Paul Klee: Szindbád című festménye 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése